Eger
Eger (latinul: Agria, németül Erlau, szerbül Jegar, szlovénül Jagar) Heves megye székhelye, Északkelet-Magyarország egyik legszebb történelmi városa. Jelentős oktatási és kulturális központ számos világhírű múzeummal és műemlékkel, melyek közül kiemelkedő az egri vár. A legjelentősebb magyar bortermelők közé tartozik. Az Egri Bikavér a külföldi piacon is ismert.

A város története

A város nevének eredete ismeretlen, de valószínűsíthetően az égerfa elnevezésből származik. A környező területeken még ma is valóban sok égeres található.

A terület a kőkorszak óta lakott, a korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt. A magyarok a 10. században foglalták el a területet, és Szent István püspökséget alapított Egerben. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen épült, ez és a köré épült lakóházak képezték a város történelmi magját. Eger ettől az időtől kezdve fontos vallási központ.

 
  A 14.-16. század Eger számára a virágzás időszaka volt. Ekkor kezdett fellendülni a szőlőtermesztés, ami híressé tette a várost. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt, mikor a reneszánsz kultúra elterjedt Magyarországon, Eger püspökei nagy építkezésekbe kezdtek.

Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb mint 2100 védője (és ebbe beleszámolták a nőket és gyerekeket is) 1552-ben visszaverte a nagy török sereg támadását, amelyet Gárdonyi Géza 200.000-re tesz, természetesen némi túlzással. A későbbi történetírás is 80.000 fősnek írja le a török sereget. A mai történeti kutatások szerint az ostromlók kb. 35-40.000 katonát számolhattak mindössze. Az ostrom története leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című népszerű regényéből ismert a mai olvasók számára.

1596-ban a török újra ostrom alá vette Egert. Néhány hét múltán - elsősorban azért, mert III. Miksa osztrák főherceg, bár hadseregével a közelben táborozott, mégsem volt hajlandó a védők segítségére vonulni - sikerült is elfoglalnia.
 
  1687. december 17-ig maradt a vár török uralom alatt.
A város sok szép barokk és copf stílusú épülete, köztük a neoklasszicista Bazilika, az érseki palota, a megyeháza, a Líceum, mai Eszterházy Károly Főiskola A épület és számos templom. A korábbi mecsetekből is keresztény templom lett.

A 19. század katasztrófákkal indult: 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a vár déli fala omlott le, megrongálva több lakóházat. Eger 1804-ben lett érseki székhely. A városi polgárság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel. 1827-ben a belváros nagy része újra leégett, négy évvel később pedig több mint 200 embert vitt el a kolerajárvány.

Eger lakói aktívan részt vettek az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Bár a forradalmat leverték a Habsburgok, a régi feudális rendszert már nem lehetett visszaállítani, és 1854-ben az érsek lemondott földesúri jogáról a város javára.
  Sajnos a vasúthálózat addigra már kiépült, és Eger kimaradt a Miskolcot és Budapestet összekötő vasúti fővonalból, a csomópont szerepét Füzesabony kapta. Ez a mai napig kihat a város megközelíthetőségére.

Az 1878. augusztus 30-án és 31-én pusztító árvíz vízszintjét 17 tábla jelezte városszerte; ezek többsége ma is látható. Az áradás egy hatalmas bükki felhőszakadás nyomán zúdult a városra, amelynek következtében a települést átszelő Eger-patak is kilépett a medréből. A katasztrófa következményeként 10 ember lelte halálát, 35 ház összedőlt, 136 épület súlyosan megrongálódott, és háziállatok százai fulladtak vízbe. A legsúlyosabb károk a belvárost érték, ahol 4,63 méter és 1,5 méter közötti volt a víz magassága.

Az első világháború után lassan indult újra a gazdasági élet, 1925-től újra megkezdődtek a nagy építkezések, és az Egri csillagok népszerűsége ösztönzőleg hatott a vár régészeti ásatásainak megkezdésére is. A második világháború sem múlt el nyom nélkül, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok nagy pusztítást végeztek: részben leszerelték a gyárakat, üzemeket, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomás épületét és felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját.
  A szovjet csapatok rövid közelharc után november 30-án vonultak be a városba. December 12-én német repülők bombázták és gépfegyverrel lőtték a város belterületét, ennek következtében 20 ház összedőlt, 33 ember meghalt, 87 pedig megsebesült.

A második világháború utáni időszakban jelentős mennyiségű épületet emeltek városszerte. A 70-es évektől kezdve egymás után nőttek ki a földből a mai Felsőváros, a Maklári és Hatvani Hóstya, valamint Lajosváros panelházai. Még a Belvárost sem hagyta érintetlenül az új építészeti stílus: megépült a nagy Dobó téri áruház és új (azóta ismét átépített) külsőt kapott a Gárdonyi Színház is. A 80-as évekre elkészült a 25-ös főút Belvárost elkerülő szakasza, így a Széchenyi út déli szakaszáról, valamint a Belváros szinte valamennyi utcájából kitiltották a közforgalmat. (Egykor a Dobó szobor környékén még helyi járatok is közlekedtek.)

Az 1990-es évektől új, azóta is nagyjából folyamatos lendületű építkezések kezdődtek, elsősorban a külvárosokban. A Felnémet-Pásztorvölgyi, a Napsugár utcai lakópark, később a Kertész út déli részén kezdődött építkezések felfrissítették a várost.
  Több nagy volumenű építkezés is zajlott: a Makovecz Imre által tervezett Bitskey Aladár Uszoda, illetve a Felnémet és Eger között épült bevásárlónegyed számos nagy áruházzal. Elkészült a déli elkerülő út, amellyel párhuzamosan sokat fejlődött az Egri Ipari Park is. 2008 márciusában Egert is betetőzte a plázahullám, megnyitotta kapuit Észak-Magyarország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, az Agria Park.

Eger napjainkban népszerű, nemzetközileg ismert turistacélpont.


Eger látnivalói, kulturális intézmények, múzeumok
   |   tovább